Bár-csak
Bárcsak látnál,itt fekve az ágyon
Nem kérdeznél semmit,csak várva a választ
Elnyomnád lassan a dekked a kádon.
Bárcsak tudnád,hogy mi nem fáraszt,
Éreznéd, hogy tested milyen bűzt áraszt.
Halkan hozzám hajolnál,
Fülembe csendben suttognál
S elmondanád, kedvesen-nekem:
„Kedvesem! Nem kellesz!- nekem.
Bárcsak tudnád, mit érzek
S ne érdekelne folyton a péniszed.
Rólad álmom nem születik
Kezdetben ennek még örültem
A számlát bezzeg elküldhetik
Mely táblázza mennyit kövültem.
Bárcsak írnál az emlékekről,
Amik égnek benned s bennem.
De ha ki is aludt, mesélhetnél
Arról mit csináltunk-ketten.
Arról hányszor kefélhettél,
Míg az est sötétjében be nem feslettél.
Bárcsak látnád, mit tettél, melyet még most is jelez tekintetem
Sebek, melyek elfelejtődnek - vétkeztem biztos - beismerem.
Bárcsak vágnád hogy mi a szitu,
Későn késve nem keresne Pityu.
Bárcsak megérinthetnél, ahhoz hogy lássad,
Mit vesztettél azzal, hogy szerelmünket örökre elástad.
Bárcsak bánnál valamit, amit kéne
Nem a másik szívna megint, félve.
Bárcsak tennél, értünk
Akik épp eleget féltünk.
Nem kellett volna sok,
De épp elég volt a sokk.
Nevedet szentül tisztelem.
Kevés lennék nélküled - elismerem.
Bárcsak kérnél, szépen
Tudod, mint régen.
Mikor anyu hozta be a sütit
S kaptál tőle egy puszit.
Nehéz tudom megváltozni
De, kérlek, ne akarj elkárhozni.
Bárcsak játszanál, ahogy egy gyerek
Nem sokkal, így már 18 felett.
Ne feledd el régi éned,
Életed minden napját ebből éled.
Bárcsak szállnál, messze-messze;
Néha azt kívánom: Ne gyere többet erre!
Suhannál sebesen suttogó szélben,
Nem állnál meg egy madár fészkében sem.
Bárcsak kinyitnád a szemed.
Láthatnál belőlem egy csöppnyi szemetet.
Bár szemed szemétért kiált,
Mégsem tett érte, csak sokat piált.
Világosság áraszthatna el,
A holdfény szára karolhatna fel,
S elrepítene, míg a Nap fel nem kel,
Hogy visszaérve kinyisd a szemed,
S mondd: Jó reggelt!
Bárcsak vágynál. Rám. Vagy akármi másra.
Vágyadból célokat szülnél,
S míg világra hozod szenvednél,
Melyet megérdemelnél.
Születéskor pedig nyomban kihullna az árva,
Kit miattad nem illet meg semmiféle hála.
Bárcsak tudtad volna, mit most ha elmeséltem volna,
Életed teljesen megváltozna.
Ha az a volna, nem volna.
De jó is volna.
Bárcsak szeretnél. Csak szeretnél.
Egyszerűen, tisztán, érdek nélkül.
Hazugságaid során szépen lassan minden megszépül.
Elhintetted bennem a bűn magját,
Eljátszattad velem a prűd szajhát.
Bárcsak lennél nyál a számban
S jutna elég belőled mindenkinek máma.
Szétfolynál lassan, de újra összeállnál,
Ajkaimhoz érve pedig elkapna egy hamis ábránd.
Bennem lelnéd otthonodat mindig,
Ez a tudat elkeserít a sírig.
De ujjaim keringése számban és a nyálamban
Egyre jobban izgatnának mindenkit az Államban.
S végül, Bárcsak értenéd. Értenéd, amit írok.
Értelmet nyerne az a sok titok.
Érteni sok mindent lehet,
Viszont egy idő után értelmünk visszafelé eshet.
Érted? Én nem.
Értesz? Remélem igen.
Bárok sokasága vonult elénk,
Jaj, bárcsak értenénk!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -