Ideális vallomás (Nevem: Tied)

( Nevem: Tied )


(Elhallgathatnám, de minek?
Úgyis előhozakodnék vele,
s valljuk meg, jól eshet e
változatlan változás szele.)

Nem vagy az ideálom.
(az sablon, sose szabad.)
Nehéz így ide állnom,
elakadhat szavad
Nemcsak, mert nem tudod
hova tenni itt magad,
hanem, mert azt hiszed,
e kicsi lány ingatag,
Pedig mosolyodban életem hordozva jog van.
Szeretlek. Minden ideálnál jobban.

Vedd jogszabályzatodat,
mondd, hogy hordjak hetet-havat?
Keresztbe-e? Össze? Vissza? Jobbra?
Rád hallgatok, nem az emberjogra:

Ne ölj! Pedig éltemre támadnék,
s beléd szállna lelkem. Királyi ék,
Ismerd el. Neked képeztem magam.
Szeretlek. S nem csak, ha jogom van.

Bár volt sok ideálom, jogtalan,
De miattad szerettem meg csak magam,
mert ha Te mondod, lehetek szép is.
Te vagy az én Egy ideálom mégis!

(A Mégis-lány utolsó
mégise volt ez. Lám,
a Tied nevet viselem
mától, Attilám.)

Tied vagyok.
(Szeged, 2008. július. 29.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.