A Föld

Duna partján ülök, hol egykor még víz folyt,
S most a kihalt tájat nézem és eltünödök.
Ember, miért kellett, így megváltoztatni a tájat,
Hol egykor halak, s vadak tanyáztak?

Ember, most jobb neked, hogy van egy vízierőműved?
S jobb lett az életed, hogy több áramot termelsz?
Nem gondoltál arra, hogy a természet leigázása
A te életedet is gyökeresen megváltoztathatja?

A természet összeszedi erejét, s általános támadást indít,
Megnyítja égi csatornáit, s vízzel árasztja el a földet,
Ezáltal elpusztítja a termőföldet,
Ami miatt éhen halsz, hisz nincs mit enned.

Ember ne hívd ki magad ellen a természetet!
Inkább adj neki segítséget, s ne építs így vízierőművet.
A kivágot fák helyébe ültess újabb fákat,
Hogy azok neked és utódodnak oxigént adjanak.

Gondolj arra, hogy unokáid lesznek,
Akik nem jutnak éltető vízhez, oxigénhez,
Elpusztulnak, bár még nem is éltek,
S nem lesz utóduk, kihall az emberi élet.

Hol egykor madár zajtól hangos őserdő volt,
Mára már csak bokor található,
Elborította a földet a homok, a piszok,
Új élet nem sarjad sehol.

Kihalt a föld, kihalt az ember,
Ki gondolkodó lénynek született,
De nem gondolt arra,
Hogy a földet büntetlenül ki nem használhatja.

A föld, most egy új életért harcol,
Hol jelenleg egysejtűek és baktériumok élnek,
Hogy újabb élőlények fejlödjenek,
Majd késöbb létrejöhessen az ember.

Újból létrejöhessen az ember,
Aki a föld leigázásába kezd,
S elveszi még azt is
Ami megmaradt egykor itt.


Csordás Sándor





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.