Satupad


Ülök a satupadnál
ölemben egy vers
pihen piheg
karmolász kéjesen

Néha fel-felmorran
dorombol vagy morog
Fölteszem az asztalra
és csiszolom
töltöm nyesegetem
Nem jó!

Elégedetlen, prüszköl
hörög köpköd.
Makacs mint egy ló.
(S nem öszvér vagy szamár
mert az itt nem rímel.

Ez sem)
Egyre kevesebb van bennem
s egyre több benne...

Egy viszonzatlan szerelem....
s a papírról néz mérgesen....

    
   hát szégyellhetem magam -
   szavaim férgesen...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.