Jónás jegyzetei

Elmenekültem! Küldjön Isten Ninivébe mást!
Annyi nagy harcosa közt ezt a kis futást majd elfelejti,
és ha megpihentem a tengerparti zöld  között
árnyékom elrejti a sötét. Holnap majd megnézem,
Ninive küldött-e pénzt, hogy ne menjek, de meg is átkozhatom innét.
Vagy Isten leveti álarcát és nem lesz több véletlen? De mi ez a hajó itt?
Menetrend szerint ma nem indul sehova járat, nem megyek, mondtam,
mert embernek másik ember árthat, és Ninive birodalmat is legyőz,
Jónás ellene kiálthat ha életét megunta!
Fogadhatnék új fogadást, mintsem rám fogadjon a hajósnép!
(Iszonyom van a víztől, maradnom kell.) De az Istent is féli bennem a lélek!
Döntenem kellene: áldozat legyek, vagy példa?
Bálványokra nem ügyelek, hálaadó szóval áldozom, minden parancsolatot
betartok, miért nem elég ez, miért nem érti Isten, hogy félek!
Ninive háromnapnyi járóföld, ellenkező irányban a tenger, ücsörgök még itt,
- ne integessenek a hajóról - talán ha üzennék, hogy tartsanak Ninivében
böjtöt! Öltözzenek zsákba az emberek, mint a barmok, bőgjenek Istenhez erősen
talán megengesztelődik, és nem veszünk el! Még negyven nap, annyim van az induláshoz,
vagy akkor jön el a vég, mely pusztulást hoz, ha maradok? Akkor inkább, Uram,
már ma tedd, ha elvesztetted irgalmasságod, türelmed, gonosz miatt bánkódó természeted!
Csak ezt a kis árnyékot tartsd meg itt felettem, míg döntök, mert helyettem döntöttél annyiszor! Megtartottál erre az útra?
Bátorság Jónás, ne félj! Tudom Uram, szóltál,
indulnom kell, hiába futottam, a hajó is itt van, és vár a cethal.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.