Évgyûrûs szerelem
Várok. És fa leszek, mely nagyra nő,
mert a fák tudják mi a szerelem:
csomót köt bennük igen- és a nem,
az évgyűrűkben szétgurult idő.
Meghalok, hajó leszek, jégtörő.
Gyökerem volt egykor, ma csak a törzsem,
lombkoronám a zászlókból veszem,
az harci, ez békés, kereskedő.
Ábránd húz, tény emel, kérdés lebeg,
szerelmes órák a parton veled,
józan vagyok, de tőled ittasan.
Átmenet ez, nyár és havas táj közt?
Hiba, vagy öröklét előtti csönd?
Csók-véletlen adtam neked magam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
