Utolsó vacsorára
Ha még egyszer visszajönne valami gyerekkor,
olyan családi kör-féle vacsorák, utána mesék,
lámpafénybe állva apám cigarettát sodor,
nagyapám sakktáblát bont, málnaszörp kerül elénk.
Ulti bosszant békéből ellentét-buborékot.
Vers kerül elő és hegedű, kertről is szó hull
vetés és gyümölcs, vegyesen történelemmel.
Lépkedem a sakktáblán, vesztésre komorul,
példát és süteményt élek át jövőtervezéssel.
Elveszett a makettje is, a szavaknak ízefoszlott,
néhány naplójegyzet, így éltünk-fényképpel,
elmentek. Nincs nagyapám, csak elárvult parasztok.
Halottak, bennem támadnak fel egyre kevesebbszer.
Nem tudom mi van, az idő pénz, a kapkodás rohan.
Egy kutya sincs, ki verset ugatna hévvel a Holdra.
Valamit nagyon, de nagyon, többször elrontottam.
Ha visszajönnétek egyszer, egy utolsó vacsorára!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
