Zacckorszak

Már megint nem akart vizet inni,
a pirulákat sorban kiköpte,
beindította a mosógépet,
pedig nem is volt betöltve.
Zsebébe merte a vacsorát,
szorította a pruszlik,
még egy katonát bekapott,
had fogyjanak a ruszkik.
Eldugta a pelenkát,
szétvágta a lepedőt,
letépte a hálóinget,
mindennek szörnyű feje nőtt.
Bekapcsolta a rádiót,
kíváncsi volt a madrigálra,
délután a cipzár mellé
gombot varrt a kardigánra.
Harisnyáját konvektoron
szárította, felejtette,
füstölt már, az égett szagot
az utcára terelgette.
A csipketerítő lecsúszott,
százas szöget vert a polcba,
csak a Bánk bánt lapozgatta,
beleszeretett Tiborcba.
Fejére zsebkendőt rakott,
a kenőcsöt szemébe kente,
kávét kért, majd altatót,
Dédike, tente, tente
A zseblámpa is lemerült,
gurult a góliátelem,
„a púderesdoboz tetejét
holnap majd megkeresem.”
Mire elalszik, este tíz,
így megy ez napról napra,
működik még a fogóreflex,
szorosan markában  tartja.
Borul a hypósüveg,
a szobában  csíp a  klórszag,
időszámításunk szerint
nincs baj, csak kőkemény zacckorszak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.