Elvarázsoltan

Dobáloznak fejemben...
A gondolatokkal kevélyen.
S fáj.
Ülök és szúr,
közben eszem széthúz-rúg,
S a szívem leáll,
de mégis búg.
Kezem elengedi önmagát,
S vágásaim ez érzést széthasítják.

Becsukom szemem,
S látom ez előtt,
ahogy ő ott...
egyre csak ült.
S némán nézett,
Nem szólt.
Nem fájt neki akkor amit látott.
S csak engem bántott.
Közömbösen csak bámult.

S azt mondta,
alakokat látott
s kívülről önmagát,
ahogy bántott.
S látta íjedt arcom,
ahogy nézek rá.
S tekintetem rémületét,
ahogy keresi zavartan az övét.
De az csak piroslott, mint alkonyatkor az ég.

Csak ült és nézett.
S látott valami bizarr,
elvarázsolt képet.
Pont ott. Igen, az égen.
Látott maga melett érzelmek nélkül,
S látta, hogy ennek végén megbánt,
de végül minden megy tovább.
Mert szerelmem "megbocsátó barát" .





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.