Két fotel
Sosem fogom megérteni,
Mégis hogyan lehet:
Két fotel van a szobámban,
De csak egyben ülhetek…
És abban az egyben várhatok
A csodára, miközben megfagyok.
Rád várok, Rád várnék,
Lassan körbeölel az árnyék,
Idebújik az éjszaka mellém,
Szívemben tovább vár a töltény,
Hol késlekedsz, hogy kiműtsed,
Mindentől megszabaduljak,
Minden oly fájó dologtól,
Mi kezembe mar- már nem dorombol…
Rád várok, vár Rád egy fotel,
Esernyő, kalács és ágy, mire fekszel,
Csak halkan szeress, csendben is tudod,
Nem a Holdra vágyom, a homlokod-
A homlokod, szád, tested, lelked,
Gondolom én már a mennynek,
Homlokod, szád, tested, lelked,
Szólj rám! Ne feleseljek!
Két fotel van a szobámban,
De csak egyben ülhetek…
És abban az egyben várhatok
A csodára, miközben megfagyok.
Öt év, tíz, száz is eltelhet,
Sosem lesz elég belőled,
A magas égről, angyalokat,
Csalok le-fogadj társadnak,
A pokolból kirángatom,
Összes bukott angyalom,
Ha velem járnád a keringőt,
S megállíthatnánk az időt!
Szebben hogyan mondhatnám?
Hozzád imádkozom!
Túl kevés vagyok,
De legalább ezt tudom.
Az a két fotel ott a vers elején,
Még mindig árválkodik,
Az egyik kiadó, a másik?
Lehet, hogy az is:
Várlak!
De lehet, hogy az is!
Várlak!
Két fotel van a szobámban,
De csak egyben ülhetek…
Sosem fogom megérteni,
Hiába kérdezed!
Hiába…
Kérdezheted!
2009-10-12, Pethő Gábor
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
