Az iszonyat erejével
Hat rám a kép:
Alkohol-torz arcod
Vakító rózsabokorra dől,
S tested önálló térként
Teret hasít ki a létből.
Korbács-körök
Suhognak feletted:
Távolodsz a fénytől.
Közben, körben,
Közönyös tömegek
Olaj sűrű kötegekben
Haladnak át a parkon,
Nagyon rendezetten,
Fegyelmezetten.
Vergődsz egy ideig még,
Belülről égő szemmel,
Emlékeid foglyaként.
Azután eltapossa szíved
Az idegenség.
