Komor Zoltán : A partra vetett

Folytatódnak a Dokk-estek?...

 
2841 szerző 39084 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Vajdics Anikó
  Takarodó
Új maradandokkok

Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
Péter Béla: A végső út kezdete
Szilasi Katalin: A nem várt
Gyurcsi - Zalán György: blekenvájt
Serfőző Attila: Ébredés
Serfőző Attila: Éjfél után
Ötvös Németh Edit: Amikor elszakad
Duma György: A vándor batyuja
Siska Péter: Archívum
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 1 órája
Metz Olga Sára 3 órája
Bátai Tibor 4 órája
Nagyító 4 órája
DOKK_FAQ 11 órája
Kosztolányi Mária 1 napja
Serfőző Attila 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Tímea Lantos 1 napja
Fűri Mária 1 napja
Tamási József 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Tóth János Janus 2 napja
Farkas György 2 napja
Szőke Imre 2 napja
Péter Béla 3 napja
V. Szabó Mátyás 3 napja
Geréb János 3 napja
Pálóczi Antal 4 napja
FRISS NAPLÓK

 az univerzum szélén 2 órája
Bátai Tibor 3 órája
Metz-Művek 10 órája
Gyurcsi 12 órája
A vádlottak padján 13 órája
Hetedíziglen 18 órája
Baltazar 18 órája
Bara 1 napja
Sin 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
négysorosok 1 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 napja
Nyakas 2 napja
Oswald Chesterfield Cobblepot 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Komor Zoltán
A partra vetett

aszpikos reggeleket alszom át
egy koponya csöndes szegletébe bújva,
fiatal testemre a megadás fehér plédjét húzva
s mikor távoli szavad szól, ébredek;
ajkam friss félmosolyba gyűröm,
vesztett vonalba, mit egy ecset sem
fest meg
helyette kedves reggeleket fest,
ezer embert, s keresett tengert;
télikabátok megpuffadt sátrait,
s megannyi arcot ölelő kapucnit és sálait
ezer embert, és meg nem lelt tengert;
sok talpat, mely egy új reggel
pedálját hajtja; s innen oda jutnak,
onnan ide jönnek, megfordulnak,
és repülnek, repülnek
vonatokat lő ki sok pályaudvar,
sínpárok szaladnak előlük a távolba,
s buszok berregnek,
fémkorlátnak dől sok homlok és sok váll
illatokat kerget szét a szigorú szél,
kacagó gyermekként
búj meg az orrokban a kávé, s tea esszencia
új szimfóniák születnek,
minden hangjegy egy cipő halk koppanása;
mert mindenki megy, mert mindenki fut,
kötött kesztyűbe csomagolt kézzel
markolva ecsetet,
hogy megfessék napjuk’
s mint meg nem lelt tenger, hullámzanak, lebegnek,
szaladnak, reszketnek;
és szájukból lélekként gomolyog a pára
arcok mosolyát festik ők, ezer embert,
s egy elfeledett tengert,
honnan az én csónakom hiányzik csak,
hisz én vagyok a partra vetett
a földhöz ragadt, ki nem érinthet
se vizet, se eget
ki aszpikos reggeleket alszik át egy koponya
mozdulatlan szigetén megbújva
s ha álmomban távoli szirén szavad szól,
képzeletben ébredek
és felém futó hullám leszel
és feléd futó hullám leszek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-06-21 00:56   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-06-21 00:08   Napló: az univerzum szélén
2025-06-20 23:49   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-06-20 23:29   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2025-06-20 23:21       ÚJ bírálandokk-VERS: Geréb János Gyermekded ének
2025-06-20 23:03   Napló: Bátai Tibor
2025-06-20 22:51   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2025-06-20 22:21   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-06-20 22:11   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-06-20 22:03   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor