Egy új nap gyermeke

Nyugodt vagyok

Kifelé bámulok.

Az esőben kint

Egy levél rámtekint.

Nézzük magunk:

Gondolunk, vagyunk.

Ő zöldebb mint én,

S Ő szelídebb fény.

Én vagyok a vad Zaj,

A síró, groteszk kacaj.

Mégis megszelídülök,

Mert iszom, s szédülök.

Néz a levél engem,

Nézem én is Őt.

Rád majd emlékezem.

Az égen felhőt

Sodor a szél,

Ússza át a nagy eget,

Közben sziszegve beszél,

Butákat, emlékeket.

Megint a levél,

Megint hozzám.

Talán csak hozzám beszél?

Talán csak én hallanám?
Csengő. Édes muzsika.

Mennem kell. Megyek.

Szabadulok a szabadba,

Gyorsan, sietve felkelek.

Lépcső. Ajtó. Egy szál cigi.

Kint vagyok végre.

Gyújtó.

Füst szökik ki

Számon. Felpillantok az Égre.

Ég. Napsütés. Felhők. Szél.

Magány. Őrület. Falevél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Boncolások