lépcsõ

házunk faláról szegénységünk
megtiltotta a kőport
s a durván bemart vakolat barázdáin
szerelmüket élték mindenféle bogarak
a kora tavaszi naptól
sokszor melegebb volt a fal
mint benn a kályha
kerítésünk sem volt
csak a pénztelenség
szabott határokat
de az itt belül nem látszott
gyakran ültem a nyersbeton lépcsőn
és néztem anyámat ahogy tereget
majd mikor visszament a házba
gyorsan megfordítottam a ruhákat
szakadt részükkel egymással szembe
a szomszédok könnyedén beláttak az udvarra
anyám előtt soha nem szégyelltem magam
a bicikli nem volt otthon és apám sem;
amikor józan volt
olyannak képzelhettük magunkat
mint egy család
mindegy volt a szegénység
nem számított anyám aggódó mondata:
- mi lesz így velünk kisfiam?
elvakított minket a ritka nyugalom mámora
majd a lépcsőn ülve nekidőltem a falnak
és figyeltem hogy apám
munkából vagy kocsmából jön haza





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.