B. Tóth Klári : Tengerarcok


 
2841 szerző 39165 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Faludy György
  Óda a magyar nyelvhez
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Tavasz
Köves István: VIRÁGÉNEK
Mórotz Krisztina: Méhsejt
Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
FRISS FÓRUMOK

Kosztolányi Mária 10 perce
Szilasi Katalin 13 perce
Tóth Gabriella 18 perce
Ocsovai Ferenc 2 órája
Tímea Lantos 3 órája
Bara Anna 3 órája
Horváth Tivadar 3 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Tamási József 5 órája
DOKK_FAQ 5 órája
Ilies Renáta 8 órája
Francesco de Orellana 12 órája
Vadas Tibor 13 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Pálóczi Antal 1 napja
Nagyító 1 napja
Valyon László 2 napja
Mórotz Krisztina 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Gyurcsi 1 órája
az univerzum szélén 3 órája
Paricska. Életmű 5 órája
nélküled 7 órája
különc 8 órája
Baltazar 13 órája
Bátai Tibor 23 órája
Sin 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Janus naplója 2 napja
Zúzmara 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
csega 3 napja
Hetedíziglen 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

B. Tóth Klári
Tengerarcok



A víz teste, mint élő hústömeg vibrál és lüktet, beleremeg  
a szél érintésébe, izmai összehúzódnak – elernyednek.
Egy-egy felbukkanó tajték tünékeny mellszoborként
emelkedik a magasba, hullámfal szippantja be a partot,
maga alá gyűri a homokszőnyeget.

Kicsapó víznyelven megvonaglik egy ottfelejtett
fürdőköpeny, öve  kígyóként  tekereg, beszívja, majd
visszaöklendezi  a sodrás. Csíkjai markolják a homokot.
Negatívja még őrzi a formát, cibálja a szél, de nem
emelkedik – lesúlyozza a test hiánya – csak ottfelejtett
illatát viszi magával diadalmasan.

Apró lábnyomok mélyedésein gyöngéden gördülnek át
a homokszemek. A vízsodor felkapja, kavarog a pulzáló
felszín fölött a sűrű por, mint törökkávéban a zacc.
Okkerek, umbrák olvadnak bele az ultramarinkékbe,
nedves papíron összefolyó akvarell.

A márványtenger csipkefodrait  pörgeti, forgatja
a szél, mint dédmama elsőbálozó ruháját a megsárgult
dagerrotípián. Buborékparányokat teremt a hullám,
gömbtükrében  újraszüli magát az ég, ívére ráhajlanak
a spektrum színei.

Hullámlépcsőn siklik a színszőnyeg, majd méltósággal
szétterül a homokfövenyen. A Nap utoljára villan ki
a felhőpaplanból – puha párnára  gurított üveggömb –
majd  alig hallhatóan koccan a pengeéles horizonthoz,
mielőtt széthulló szilánkjai felvéreznék a gyanútlan éjszakát.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-15 22:22   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-15 22:19   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-15 22:14   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-15 20:56   Napló: Gyurcsi
2025-07-15 20:37   Napló: Gyurcsi
2025-07-15 20:32   Napló: Gyurcsi
2025-07-15 20:24   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-15 19:52   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2025-07-15 19:49   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-15 19:41   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella