homo infinitivus miserabilis

tükörben bámulni
közben az egészet
tudva hogy önként
hogy bokáig derék
ig nyakig de tovább
semmiképp és dög
önyözni dagasztani
egyre cuppogni fáj
ni de csak annyira
hogy még épp tör
delhető legyen a vo
nal a kézben nem
belehalni csak sülly
edni dögönyözni da
gasztani bokáig der
ékig nyakig a szájat
óvni a betűkért sar
as kézzel benyúlkál
ni a gyomorba kirak
ni minek mindegy
felesleges és ráken
ni mindenre ragadj
on cuppogjon a szív
de verjen, csak verjen,
mindegy, hogy miért







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Utolsó módosítás ideje: 2010-09-02 00:40:04