Dolgos Mátyás : onirikus stigmergia

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 9 napja
Kiss-Teleki Rita 9 napja
Karaffa Gyula 10 napja
Egry Artúr 11 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 20 napja
FRISS NAPLÓK

 az univerzum szélén 1 órája
Minimal Planet 3 órája
A fény nem publikus 4 órája
Bátai Tibor 4 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 5 órája
Jószándékú párbeszélgetés 7 órája
Ötvös Németh Edit naplója 22 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 23 órája
Gyurcsi 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Dolgos Mátyás
onirikus stigmergia

ha visszajössz értem, mert kellek neked
tudásod akarom leszívni, a véred,
tested használni, pénzed és időd, mind kell
és két utazótáskád, talp alá simuló utad,
te cipeld a bőröndöket, s bennük magad.
nincs apelláta, csak követni lehet,
az a fájdalmas, ha be sem pillantottál,
a szép és rejtett helyre, nem tettél mást
csak beléptél, falak közé, az én falaimat
ajtókra cserélted, körbejárni ráér ki elindult,
az utolsó előtt is lépni kell, oké
nem akarok józan lenni, nincs miért,
van szerelmem, több comment nincs, akarom
mint a férfiak, nem kevesebbet nem többet, azt
csak egy kicsit mélyebben, mint a felszínen,
lehet, hogy hozzám szótár kell, félig áteresztő
memória, hajjaj, helyére tenni a szavakat
obszcén helyen időben, nem kötőszóként,
az első lépés után megállni alig lehet,
de az utolsó előtt aljas leszek
míg izmus nem kerekedik belőle,
bármi igazolható szavakkal, logikával.
emocionálisan méltóságot adni több,
mint szájba venni a tisztelt férfit,
ott élményrétegről beszélünk,
a testtel, bármikor, bárhol megtörténhet,
vica versa továbbra is imádlak
aztán, majd egymásba öleljük egymást
valami olyasmi módon, hogy mégsem
adnánk semmiért, imádsz, magadnak a rabja,
akármilyen fura is lehet, nemsokára változás
az életemben, külön fogok élni: eldöntöttem
(nem lehet kollektív a szerződés
mert ha tüsszentesz, én köhögök
ha láz vagy, én rázok hideget
és mégis tűz emészt el)
idézem magam, mert biztos, hogy izzik
mert nincs szoba, ahova bezárhatnának
a falak hártyává lesznek s csak imádhatsz
a lihegést megelőző légüres térben,
ismeritek, mert nem csak az enyém volt,
azt hittem eddig, hogy nem értettem, pedig tényleg
nem értettem, de most, most talán igen,
szar kedvem van, kilépek lassan, asszem.
akitől nem mentek el, ahhoz visszatérnek
pornónak sok, szerelemhez gyenge
akkor mit akarsz még erősebben, mint azelőtt,
bőrrel és hajjal simogat levegőt, mert ott van,
mint a madarak, csak egy hosszú utazás
veszi körül otthonom, de enyém, mert velem szállt,
akkor jössz te és felszögezel,  
ujjaim és lábujjaim közé vered a szögeket
vigyázz álljon jócskán ki a fejük, könnyen lelépjek,
legyek templomod miközben játszom a halottat,
egész éjjel és másnap estig veled,
gyűjtöm az alamizsnát roppant hatásosan
az én érdekemben dolgozik itt minden
érzékelik érzéseimet, gondolják gondolataimat
talán még annyit, hogy szeretem
a szertartásos forró borogatásokat,
már csak a tekintetem kell igazítani az új városi sikkhez,
ami a budai égbolt rózsaszínes-éjkék keveréke,

egyszerű játék semmibe szétköpni magam
miközben  szép fehér fogam mutatom
és hátrálok vállvonogatva, a kútba
vágtalak, de aztán megbántam, minek,
engem szakadékba lökj, tanuljak  repülni
alakot váltva, kedves jótevőm,  preparál és
nagyon igényes minden mértékegység,
tehát zuhanás, szabadon nem szabadesés,
sosem volt enyém, mégis belakom







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 16:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Farkas György cím nélkül (8)
2024-03-29 15:03   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 13:11   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 12:40   Napló: A fény nem publikus
2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS