Az ûrlény találkozása napjaink prófétájával

Nem olyan bonyolult ez
tükör nélkül is érzem
egy űrlény vagyok,
s ha kérdeznél, nem,
nem a Szíriuszról jöttem,
a Föld nevű bolygóról
ahol halakban gazdagok a vizek
a vadak nem csak az erdőkben szabadok
városainkban nincsenek emberkertek
csupa teremtő játékost látni
minden körben és sarokban
minket nem kell megszabadítani
a gonosztól
sem egomagunktól
csak azt a tudattalan valóságot kell
alaposan kibontani
felfedezni és megismerni
szem nélkül is látható, átalakuló formáit
a lehetséges párhuzamosokat
és alternatív metszéspontjaikat
aztán már csak az eredendően jó marad
felénk azt mondják a fák is éreznek
az állat gondolkodik
(nem hülye ösztönlény szegény)
az is megtörtént
hogy az űrlények nem csak beszélnek már
tudom azt hiszed
időutazó vagyok
esetleg nem megfelelően ápolt szökevény
furcsa mert egy nyelvet beszélünk
és a szerveink is oly egyformák
hogy érzékeljük egymást
ám szólok hozzád, látsz is
még sem érted
hogy a te földed és az én Földemet
egy hangnál is kevesebb választja el
s valamiért te mégis antigravitációról
fénysebességről álmodsz
(és megváltásról)
piacgazdaságról beszélsz
(no meg a bűnökről, egész slágerlistád van)
kellenek a rakétáid
(és a végítélet napja)  
a bombabiztos bunkerek
a pszichiáterek
(kettes számú gyóntatószékeid )
a főműsoridőben reklámozott dilibogyók
és az akciós, látszatidőből készült termékek
(búcsúcéduláid a mennyország kapujához)
a félelem legódarabkáit ha összeilleszted
nem kapsz mást
mint varázslatot arról,
hogy te földlakó vagy
(a bűnös ember)
én meg űrlény a Földről
mit szólnál
ha azt mondanám
nálad van a bűvész kalapja
- a pálcáról nem is beszélve -
s ha jobban megnézed
neked is van szkafandered
csak te belül hordod.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.