Bün az élet

Bűn az élet, nekem!





Egy hónap elmúlt gyorsan,
S én egyre búsabbá váltam,
Mert nem találtam meg a páromat,
Kit szívemből szeretni tudtam volna.

A szívem kesereg, s egyre jobban ver,
Miközben a gondolatom azt mondja:
Felejtsd el Őt, akinek a szíve kő,
Hisz megpuhítani nem tudod Őt.

Eltervezem magamnak,
Hogy kikapcsolódás képpen
Külföldre megyek,
S talán akkor végleg elfelejtem.

Tudom, hogy ez csak álom,
S ezért fohászkodom,
Történjék valami,
Vagy én meghalok.

Elmúlás pillanata
Közel van nékem,
Hisz jobb meghalni,
Mint élni nélküled.

Éltem pár évet egyedül, ostobán,
Ezért kérlek Istenem, tégy egy csodát,
Szeretném megkapni, kit szeretek,
Ha nem lehett, vedd el az életem.

Vedd el az életem, hisz bűn nekem az élet,
S Te büntetsz azzal, hogy most is élek.
Megbűnhődtem már a vétkeimért,
Ezért boldogan halok meg én.



Csordás Sándor                            






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.