Ki? eny?m?

kié enyém, amit én itt találva élek,
amit napkeltekor föl nem veszek,
de folytatok az éjre; s az éj előbbi
napra jött, és mindig így, egész
az első percig vissza, rábámulva,
gőgicsélve, csöndet, ujjat szopva –

kié enyém, ha "vélem mindezt másnak",
s kié övé, mert tőle mást se hallok,
hogy félreél, akárha volna másik, majdan;
amibe érdemes, az ember belehalna;
de éppen ebbe kéne tönkremenni,
ami "talán" enyém, de azontúl semmi;
mert mind enyém, mi volna ottan másnál,
és mindaddig míg abban megtalálnál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.