A drótostót balladája
Vállán a holnapok súlya,
orrát a földig lehúzza,
hátán a csiriz, a drót,
ami jön, meg ami vót.
Amerre feltűnik alakja,
nyílik a konyha, a kamra,
mások kidobott edénye
kenyődik a kenyerére.
Kerül majd asszony is, ház is,
kerül majd csizma is, más is.
Ha nem kerülne tán mégse,
marad még krajcár kötélre.
Kötélre, hurokra, fára.
Mert halálát se bízza másra.
Ha életét nem nézte senki,
ne legyen ki most kesergi.
Csendes a Kárpátok, körbe,
drótos már rég nem jár föl, le.
Lyukas a fazék, a lábos,
a bögre csorba, hiányos.
Hol vagytok drótosok?
Hééééé, heeee!
Munka van! Halljátok?
Hééééé, teeee!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-08-31 23:09:33
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-31 23:09:33
