Látomások a skizofrén túlvilágról











Altudatunk szörnyei időnként
dörömbölnek lelkünk ajtaján.
Engedd őket szabadon!
Hiszen ők is a fényre vágynak…

1. szint: A szédülés

Sikomlós szappanos víztükörben
lágyuló fejtetőm sziklái között,
zátonyló hajóim feslett kérgében
lehajtom fejem,
de nem díszpárnák fölött.

Éj köpenyében kerge birka nyáj
henteregve vergődik - láncra verve…
És sárguló szemfedőm, mint holdsugár
árnyékát kergeti cafatokra tépve.

Testem pánsípján áthajol egy kéz,
borotvált éle  ajkam felé nyúl...
Rozsdás bocskora, mint öldöklő penész
rámzúdul, …szétfolyik...,
s eljő a mindent elnyelő
végső feledés.

2. szint: A révülés

Összefonnyadt kaptatómban
szunnyadó papírlap,
mint fénytelen mosolyom:
a földerengő holnap...
kifordult noteszom  ágyam előtt szunnyad,
s borítékolt sakklépésként heverek
tétova háztetők füstfelhői felett.

Maradék agyvelőmet egy zacskóba gyűjtöm,
vér csepeg  hópelyhek helyett...
Zsírfoltos mancsomat a zsebembe gyűröm,
s bitófák tekergő kötele kószál
vasrácsos ablakom zeg-zugai között.

Az alvilág szörnyei előbújnak
szőnyegem pikkelyes szegletéből,
s hangtalan harapással rágják szét
vedlett csontvelőm utolsó szirmait...

3. szint: A megrémülés

Padlóm széttárja réseit,
s egy púposhátú gnóm
torzult arccal  rekedt hangon rámpöfög.
Meghasad szobám fala
s egy kampósélű kés vigyorogva
a hátamba lődörög...

Vámpírok véres fogakkal húsomba cafatolnak
s didergő, megdermedt csontjaim
a karjaimba gabalyodnak...

Árnyak suhannak körkörös cikk-cakkban,
fuvallatuk bűzlepte okádék...
Torkomat a lábaimba köpdösöm,
s a lépem már savanykás rothadék...

Vergődő végtagjaimat
láncok és korbácsok
verdesik, tépdelik, szaggatják
s rikoktó morajlással
a halál angyala krákogva-döhögve megfújja
cikornyás trombitáját...

Már a sötétség sem látszik…
Az űr poshadt lehelete tétova tátong…
És a távolból jajvaszékelő nesszel
közelít a kárhozat poklának
kénköves émelyítő suttogása...

A némaság még a félelemnél is szörnyűbb,
pőre meztelenségben hever a lét...
Nincs már se jelen se holnap,
s az idő tegelyén nem találsz mást,
csak megolvadt, kifacsart vért...








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.