Samain ünnepére






Késő ősznek csendes estjén
sütőtöknek illatára
holtjainkra emlékezünk
albumunkat körbejárva.

Földerengő foszló fények,
régmúlt idők kártyavára,
mindezek csak képregények,
hisz a halál - Mája fátyla

Napkirályunk alászállott
sűrű pokol mély honába,
feje fölött világított
Holdanyánknak glóriája.

Sötétségben világosság:
holdnak fénye éjszakában.
Világosságban sötétség:
napnak árnya félhomályban.

Körforgásunk örök törvény,
haláltusák,  bú-fájdalom.
Könnyeinket törölgetvén
éden kertje – sokadalom.

Méreg, bánat, fösvény-vágyak
üst tüzében mind elégnek.
Mint a darvak tovaszállnak
és
békém küldöm minden lénynek!

Gyertyák gyúlnak éj ködében
halottakat visszavárnak.
Omló gyászunk tűzhelyében
félelmeink porrá válnak.

Kukorica, fehérrépa
mézeskalács, tök és alma
serényen és vígan táncol
fűszeres bor dallamára.


    
















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.