vakolat

      olykor meredten
bámulok egy falat
te  meg csak  bóklászol
ezresével  körülöttem
egy  paranoid  nyugalma
megdöbbentően  kevés
ha fuldoklásról van szó
pillanatnyi esemény ami
eltéved a szempillákon
együtt ázik galambokkal
a téren közösen szanaszét
hordják a kontrasztot
csak csupasz szemek
lessék ahogy  lyukat  
harapunk a téglán
és ahogy vizsgáljuk a
fogunk lenyomatát:
megcsonkult  az  utolsó
is  de  milyen  szép
szakszerű  valami  már
végleges a túloldalán





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-07 17:13:55
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-07 17:13:55