Álmaid alapkövébe ( három és fél éves fiamnak )
Most talán álmodol
s szemed éjjele finom
oldalmozgást végez álmodon
szűrt fények,szagtalan illatok,
egy lassú mozdulat
súlya alatt robajlanak
torlódnak a pillanatok,
évek, talán évszázadok
vonulását láthatod
nagy bővízű folyamok
uszadékát gyűjti
szemed csücskébe az álom,
minden lehetsz vagy semmi sem
nappalok s éjjelek
keresztjén magához ölel
a végtelen...
Tudd meg: nagyon féltelek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Délsziget Almanach, 7/1987
