Éjjeliőr



Kóbor macskák nyomain lépdelünk
mintha mi is szexért járnánk a szomszéd udvarba.
egyébként minket is az ösztön hajt éjszakánként
az üresen pangó csendbe öltözött utcákra.
hontalanok vagyunk egytől egyig,
gyávák maradni, égeti szélfútta seggünk a szék.
a falak túloldalán meg az ablak alatti
ágyban fekszenek feledve a világ összes neszét
Ők. Szuszognak csendben s néha motyognak:
valamit félálomban - add vissza a takarót!
mint hullaházban az éjjeliőr járkálok
közöttük éjjente, kergetve a hullarablót.
gondolatim hallgatom- aludni?ugyan ki tudna
elaludni egy galambszaros vasúti pályaudvarral fejében?
a sarkon belebotlok egy részegbe, fanyar mosoly
aztán el. A vonat reflektorai neki is ott visítanak a szemében.
hazaérek lassan,meguntam a sétát. Mámorosan
görbülő sínpárjaim ráborítom a hideg párnára.
holnap újra cipőt húzok, a papucs amúgy is olyan
ostoba szó. mennem kell, nagy úr a Pán Péteri kíváncsiság.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-23 22:25:54
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-23 22:25:54