Rozgonyi né

"Hová, hová édes férjem?"
"Megyek a csatába:
Galambócon vár a török
Ne várjon hiába."

"Megállj hazug! Tudom én mit
Minden birka béget:
Nem azért mész Galambócra,
Hogy megöld a béget!

Hét vármegye beszéli már
Szépségét a lánynak,
Kivel piszkos csirkefogó
Vívsz heves „csatákat”!"

"Én kegyesem, szép hitvesem
Miféle beszéd ez?!
Édes orcád hajtsd ölembe,
S tedd le konyhakésed!!!!

Puha kezed bársonyához
Nem illik a pengéd;
Inkább halnék török kéztől,
Te légy hozzám gyengéd!"

Próbálkozott jó Rozgonyi:
Ígért prémet, nercet;
Reménykedett szerencsétlen
Talán nyer pár percet.

S bár Civelle le is tette
Kenyérvágó kését
Ne örülj még hű olvasóm:
Várjad ki a végét!

Mert az asszony előrántván
Rubintos lándzsáját,
Mindörökre elnémítá
Ura halandzsáját.

Nem derült ki bűnös volt-e
Hős Rozgonyi Mihály;
Legyen ez, mit úgy neveznek:
Balladai homály…

Hogy ez egy rosszköltemény
Csak nyugodtan gondold;
Nekem is nagy bánatom,
Hogy nem vagyok egy "John Gold".

De attól, hogy e versem is
Tehetségtől mentes,
Tanulságul azért vond le:
"Amentes, amentes".






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.