Mezítlábas gyerekkor

Klottgatyában szaladgáló mezítlábas gyerekkor indult útnak valamikor
  a kertvégében álló göcsörtös ág-bogas öreg birsalmafák alól,
  s rohant az ismeretlenbe, átgázolva az óvatosságra intő tanácsokon,
nem nézve az intelmeket az árokszélre ültetett tiltó táblákon,
csak szaladt az ismeretlenbe, caplatva a futó zápor verte sarat,
nem hallva a bölcs öregség által irigyen megfogalmazott tanácsokat,
  s ha bírál egy ráncos arcú fogatlan száj, dacol a lélek.
  Üres zseb fizet, semmi sem szab gátat a lendületnek!

Elrohan az élet.

Kipusztultak a birsalmafák, dudva verte fel a virágzó kertet,
felült az idő egy korhadt ágra, nem szól, némán méreget,
nem firtatja mit tettél és miért, szitkot se szór rád. minek,
megállsz, pőrén várod az őszi hideg esőket, a fagyott telet,
klottgatyád is szétszakad,
életed is elmarad,
ennyire telt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-10 14:55:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-10 14:55:20