Nem tudom

Ha nem kérdezik, tudom,
ha kérdezik, nem tudom
(Szent Ágoston)

Ez bizony így van. Bezár a lélek,
akár a sarki fűszeres,
vagy, mint a lepkeszárny,
ha szellő érinti meg,
és a húsevő növény
a bele pottyant bogarat
megemészteni -
villannak a ferde kések.

Gondolatban vétkezni szabad?,
miközben nő a költemény,
szárba szökkennek a szó-magok -
a kétkedő Lucifer teszi,
a ráció, a fényhozó,
az izzó puskagolyó -
az örökkévaló.

Fogantatásom előtt mi volt,
s mi lesz, ha csak a lelkem él?
Volt-e boldog az anyám,
s unokáimnak lesz-e kenyér?
Nélkülem történt minden akkor,
s ami történni fog,

ahhoz sem lehet közöm.
Valaki ezt így rendezi
az irdatlan nagy színpadon,
vagy a természet vad erői
játszanak velem pirkadatkor?

Ne kérdezd, mert nem tudom!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2011-01-12 20:41:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-12 20:41:13