Pálinkás Imre
V a k a b l a k
járatlan utak a semmibe futnak
sápadt arcokon
játszanak fény-árny örvények ,
hangtalan borul rám a világ,
tűzfalakra néznek napjaim,
kormos, sötét, málló vakolatként
hullik rám a tegnap,
vakablakom
a szürke reménytelenség,
eltöprengek egy régi dal
monoton dallamán,
hangod lepergett dobhártyámon,
néma világ fojtogat,
zsebemben sikít a szegénység,
kiröhögöm,
a világra vak szemekkel nézek,
színek fakultak semmivé,
ingem mosópor nélkül ,
de kimosom,
legalább az izzadt erőlködés tűnjön el,
volt létezések
velem róják a köröket
elhullott érzések nyomát keresik,
takarítani kellene,
ájult álom zár magába,
a csend ölel.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
Feltöltés ideje: 2011-01-23 00:48:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-27 12:13:09
|
|
|
