Humanoid
Mit sem tudtok ti a nagy túlélő kalandról,
Midőn szörnyű kínok közt, az újszülött hajója landol.
Dicsérd a szerencsét, ha születsz erősnek és épnek,
Az életet, ha véget ért, csak akkor nevezheted szépnek.
Nevelésed vállalja sex-guru vagy lelki pásztor,
Bármelyik mellett döntesz, a végén elátkozod százszor.
Feletted a sorsod éhes keselyűként kering,
Menni sem tudsz, sovány, vagy mint egy sózott hering.
Ha felnősz, munkás leszel, vagy szántó-vető,
Sok éhezőt etetni kénytelen, fáradt gyatra szerető.
Iszol vagy játékgépezel gyarlón,
Majd felkötöd magad a diófára, a kiégett tarlón.
Csak bámulsz ki az ólból, ahová be vagy zárva,
Nagy vezéred meghalt, s te itt maradtál árva.
Az öregek azt hiszik, visszajön majd megint,
Az ifjúság telve parti-droggal, erre már csak legyint.
Napra-nap nyomorítja a stressz érzékeny lelkedet,
Emberöltő múlva csak a szél fújja majd a versedet.
Lesz, hogy utálod az életet, vagy végletekig imádod,
Az összes dolgot, ami ide juttatott a pokolba kívánod!
Sz. Nagy János
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-24 18:48:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-24 18:48:53