Hobbes noteszéből 8-10.
Hó hull a csendre,
a malomkövek közt lábujjhegyen
angyalok járnak,
egy útszéli kórót a szél hátba támad,
hó hull újra a csendre.
§
Félelmek ágvilláin
átparittyázott meggymag a Nap,
ostya a Hold,
az ég vörös nyelvére tapad,
mélázva nézek mézízű gyerekkorig,
múltat a múltba felejtés titkosít.
§
Alkonyat, január
Kék kendőbe bújt
piruló vénasszonyok a fák,
rózsálló arcok
a szeplőtlen fényben
Dunába vetkőző
vadkacsák,
mögöttük
mormogó hegyek.
Zuhanok.
Segítsetek!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-01 19:28:37
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-01 19:28:37
