Ablakrajz

vörös fénycsíkok,
és éles árnyékok,
látod,
valahonnan,
a redőnyön túlról
vörös spriccel be:

az alkony vénás vérzése
mint a vér színe;
arcod bámulom,
nézed a vádlim,
a lefutott a szemet
a harisnyámon;

az ujjaddal a vonalat
végig nyálazod,
ebből kéne
tudnom, hogy
szeretsz?,
összezavarodom;

a képek megőrjítenek,
egy a hajó kifut
a tengeren velem.
Kilépek testemből,
visszafutok hozzád,
hogy maradjak,

ha még nem késő,
a párás ablakon egy rajz,
kinn a part lassan
süllyedni kezd,
emitt a báli ruha árván
ledobva az ágyra






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-13 15:57:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-13 15:57:19