Pamflet barátomnak

Pamflet barátomnak
(meg Szabó Lőrincnek,
Danténak, meg persze Platónnak
és Leibniznek; esetleg
Voltaire is ott lehet)

Barátom egykor azt mondta:
- Nővel csak lefelé lehet –
Szóltam: - Vigyázz, mert ott maradsz,
hova magadba’ helyezted.
Erre csalódott szemekkel
példázott istennőjéről:
– hiába hódolt éveket,
a végső időkben felsült;
mert hogy’ szerethet fölfele,
az ember – kifordul a nyak;
maga meg itt áll, hogyha áll,
egyáltalán furcsállja, hogy
mi az a f…ej, meg félre-nyak;
tökéleteshez túl sok az
áttét, minek a jelenben
is ő, ha az örök a tét
s a testet veszejti – túl sok
az agy, s mire majd odajut,
leveti magáról az ágy.

Kérdeztem aztán az istennőt,
– amúgy egy igen meglehetős,
formás, normál és egész jó nő –
mi baja barátom köréje
szőtt kultuszával – erre ő
lehülyézte: – Csak nincs levegőm,
ölelne, szorítna inkább – nem
piedesztálra van énnekem
szükségem – neki meg magára –
önmaga fennen lelkét, amíg
égbecsodálja Platón tiszta
szívét hajtja az isteni szép,
míg én halandó – vágyom a testre,
lélekre, társra; és nem önnön
lelkének szép kiállítási
tárgya akarok lenni védő-
korláttal – valahol odafenn…

Barátom bolond – én meg tanulok
mások bajából: nézni istennőt –
s meglátni inkarnált – leibnizi mását.
Aztán a kertet művelni – együtt,
ahol nem gyümölcs van, virág és dallam,
de néha cipelni némi trágyát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-19 10:51:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-19 16:32:30