teremtések (javított)

az első napok,
hogy vizek születtek,
feketék, és kemények voltak.
nem estek, nem rohantak hamis igével
feltölteni a semmit.
(bogaradhoz egy maroknyit loptam, és
ástam el a második nap)
világ kellett. sötétség, hogy legyen nappal.
(szentjánosbogarak fulladtak tenyerembe)
egy isten sem pihen

homok kellett. arabok szedték,
malájok égették vörösre.
kicsúszott kezükből, sávot karcolva,
mint tincsed tenyerem életvonalát.
majd ha kell, elszakad, elszakítod.
fonni csak az évek, bogozni minek.
beléd fulladok, te levegőt kapsz,
én téged. így jó, majd ismeretlenek
meghalnak helyettem.
egy isten sem pihen

holdakat, és gyöngyöket
magyaráztál az este. ha ideérnek
már nem lesznek ott, és ha ott lesznek
soha nem érnek ide.
persze. mondtam, és megemeltem pár gyeptéglát
a napot keresve.
pedig volt csillagunk.
kettő is.
más galaxis, más idő. nem ragyogunk minden nap.
nem ragyogunk.
egy isten sem pihen

kövek görögtek szét, szívekről
lelkekről hulltak és rázták
az almafákat. leesett, elgurult.
megették volna. de
szem elől téveszteni, ahogy
fájdalmat a lábban, az volt a vágyuk.
mi már döntöttünk: majd dönt más.
egy isten nem pihen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-07 22:47:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-07 22:47:26