Alászállva
ALÁSZÁLLVA a hugyszagú
aluljáróba hallod, hogyan
énekel valami levitézlett,
modern Orfeusz –
szerelemről, halálról,
a téged is mélyen érintő
általános szarról.
Reszkető kézzel,
undorral dobsz
felé egy sebtében
előhalászott százast,
csak hallgasson már el,
ne is halld, ne is lásd többet,
aztán ujjaidat görcsösen
az aktatáskádra kulcsolva
rohansz, a vélt kijárat felé,
ahonnét még valami
sárga fény dereng.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-13 15:16:12
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-13 15:16:12