Egyfejűek és púposok

Megéreztem bórókaízű hangját
ahogy odalépett hozzám.
Inni már nem kért, éhes volt
csupán.
Sajgó púpján virágok nyíltak
kardot lengetve és tüzet nyelve.
A világ amiben élt nem neki termett,
lába küszöbtől küszöbig ért,
különkiadásra várt és bár szótlan volt,
egyfejű létemre értettem szavát,
Mesélt a házról, s benne a
szobát, melyben skarlátzakós
serlegek csúfolták orrát  s szemét,
-siratta
Mesélt az útról ami kirágta
csontjaiból a meszet, útbéli férgekről
Kik megették eszét.
Burgonyákról álmodozott és
porcelánbabákról kiket csak ő
képzelt talán, mint mondtam
csak éhes lehetett csupán.
Mély kutat akart ásni, tisztább
vízre vágyott mint amit az egyfejű
csapos lökött elénk.
Füstölni vágyott, én tüzet adtam
egyfejűségemmel, a füst mit szítt
kettévágta a világot.
Lángra kapott, és mire elporladt
emléke is elégett, borókát énekeltem,
és púpom viszketett.


Lábjegyzet a púposokhoz

Nem volt bonyolult lélek,
reggel felkelt, éhesen szeretett valakit,
este lefeküdt és vele álmodott,
és a kettő között csak pinball golyót
játszott és várta hátha egyszer megüti
a bónuszt.
Reggel feketét ivott és az esti málna
darabkáit köpte, a kettő között pedig
csak vízre vágyott.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-19 13:17:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-19 13:17:54