Slendrián

Slendrián szöveg – tudtam, így fogom kezdeni,
Hasonlítson végre arra, mit életnek nevezni –
Kényelmes és jó, akár a kádmeleg, ami kihűl aztán.
Így fogom kezdeni – sehol egy drámai kérdés, válasz
Meg egyáltalán, mert életszerű leszek, mint a halál,
Ami természetes – úgy általában, olykor akcelerált.
Nincs, ami kizökkenthet, helyzetem legalábbis stabil,
Ami sem anyagi, sem érzelmi életemre nem vonatkozik,
De jó táptalaj a várakozásnak, nem tudom, tesz-é még egy
Kanyart a Messiás, mielőtt bekukkant hozzám, vagy csak
Úgy néz hülyének, ahogy vagyok, aki vagyok. Bölcs még
Lehetek, normális kevésbé, az nem oly ildomos, föltűnnek
Olykor alattomosok, kik bármire jók, csak arra nem, mire
Én felindultam egykoron, s hittem, most lenne. Tévedtem.
Önuralmam közmondásos, mert bebugyoláltam érző részem,
Alig is vagyok, aki rám néz, állítom, mást lát, jó esetben
Önmagát, ha nekidurálom magam; másra úgysem kíváncsi.
Magamból szólok, ha kiszólok is beszólok – csupán a sértődés
Konstans, bocsánatkérésre nincs esély, mert büszkeség van,
Minden életem efelé tendál; én meg már túl az emberélet
Útjának felén; de nagy sötétlő egyáltalán – az erdőt kivágták.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-05 17:32:51
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-05 17:32:51