Pacis Tranquillitas




látod a távolt
érzékeled a fényt
csak annyi mozgás van
amit még a csendélet elbír

egy nyúl mozdulatlansága

csend
az egész világ most ennyi
meleg csend

ilyen csend lehet a súlytalanság
vagy ilyen csend lehet egy felhő

a napok váltakozása lassú

esteledik

hajnalodik

és minden csak annyira változik
mint egy fa kérges testének érintése

mint az álom melyet nem látnak
de szenderül

az érintetlen füvek és sziklák
betöltetlen töménységében

füvek és sziklák

valamennyire lehet érezni az egységet

ahogy meghatározhatatlanul
és megjósolhatatlanul

társalognak egymással sóhajokkal
az erdő fel nem tárt rejtélyei

aprócska életek

akkorák és nagyobbak
mint az esőcseppek

mégis
monumentálisak

mennyi erővel és mennyi
tudattalan bölcsességgel
hallgatnak és
mozdulatlan áramlanak

fel nem fogható erők ciklusában

meg nem mérhető
végtelenség

a levelek abszolút életereje

beszélnek

fülben alig hallható zúgás

élnek

fel nem fogható morajlás

ha életük alkonyához érnek

pusztulásuk elfogadása

sikolytalan és
gyötrelemtelen

nem nem-lét

valamivel több mint egy
csillag születése

valamivel kevesebb mint egy
világmindenség

-


ha most meztelenül aludnék velük

elfogna a mélység

aztán néhány pillanat múlva lebegnék

mint a test mely soha nem esik le

mint a felhő mely mindig vándorol

egy sóhaj

vagy eredése







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Konstruktív Bizonytalanság (-, -)
Kiadó: -