Tavasz van

Tavasz van,

Szavakban

Elvagyok magamban,

Bírom magam valahogy,

De bírnálak már Téged -

E szépreményű remeteség

Érhetne már véget!



Mit akarok?

Hagyjál már!

Mellettem a magány vár -

Védj meg, légyszi', magamtól,

Én megvédelek Tőled,

Köss rám pulcsit szavakból,

És ölelgess meg főleg!



Látjuk egymást egymásban

És bennünk van a másik:

Benned megvan mindenem,

Mire étkes szívem vágyik.



Zöld lomb, fény és csicsergés

Megtaláltam Benned;

Tavaszi szél kacagásod

Engedd része lenned

Kiskertemnek, szívemnek,

Élhetetlen hitemnek!

Hiszen, része voltál kezdetben,

Lángpallosban, szemekben -

Szeretet el nem éget,

Csak jó légy véle, s becézget.

***

Nem tudom, mit hordok össze,

De szeretlek és velem jössz Te

Most már tovább utamon,

Hogy hová?

Azt még kutatom -

Ha egyszer csak megtalálom,

Egy életem, halálom:

Bevégzem e földi pályát,

S a Mennyben húzom majd a gályát,

Odaszólsz majd a akkor csendben:

Emlékszel, hogy... akkor ketten...?

És elkacagjuk magunkat -

Isten érti szavunkat.



/Nehéz letenni a tollat -

Valaki épp filmet forgat

Valahol az agyam mélyén

És nem hagy úgy se elébb békén,

Csak ha kicsit meséltem,

Hogy ne maradjak szegényen./






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2011-04-17 09:29:27
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-17 09:29:27