Kimondhatatlan II.

A tudott dolgok tudatos kimondatlansága,
Mint feszülő íj idege pendül, s minden szó beleferdül
E látszat örökkévalóságba, hol füst-könnytől
Fátyolos a szem, s a testté lett gondolat,
Halotti lepel, mely a temetetlen csöndre hull.

II.
Magamtól kérdem: miféle fura szerzet
Szöszmötöl szíved szegleteiben?
Miféle tulipángyilkos indulatok
Sötétlenek az áprilisi éjben?
Miféle szél ez, mely magába szédülten
Őrjöng már napok óta?
Miféle igézetre riadnánk fel holnapután?
Mennyi szirom enyészhet még el,
Míg a romlott lélek, tiprásába belefárad?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-30 17:51:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-30 17:51:47