BENNEM ÉLSZ A láthatatlan múzsához

Nem láttalak soha  még,
Mégis bennem élsz,
Csak azt tudom rólad,
Magas lángon égsz.

Hamvas ifjú lényed
Új csodákra vár,
Felröppensz a légbe,
Mint egy kismadár.

Dacos, büszke szívvel
Mész előre  szépen,
Nem törődve azzal
Mit mutatsz a képen

Annak aki kritizálja
Öntörvényű tetted,
Visszavágsz csiőből,
Mert ilyen a  kedved.

Nem láttalak soha még,
Mégis bennem élsz,
Nem hallottam hangodat sem,
Nincsen bennem félsz

Attól ahogy elképzellek,
Jöhet bármi változás,
Drága  lényed  megbabonáz,
Nem jön el a csalódás.

Istenfélő tekintettel
Törsz előre  kedvesen,
Nem törődve  csalódással,
Kikerülsz majd győztesen.

Eldobod a bilincseid
Melyek fogják kis  kezed,
Elhajítod távol - messze
S mosolyogva  kérdezed:

Nem láttál és  nem tágítasz,
Miért maradsz énvelem ?
Hiszen olyan öntörvényű,
Zűrös az én életem.

Nem láttalak soha  még,
Mégis  bennem élsz,
Nem hallottam hangodat sem,
Tudom, soha el nem égsz.

Zirc, 2004. 02. 01.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.