Nyáresti Budapest (javított)

Rotyogott a júliusi aszfalt,
zúdult a fekete zongora,
folyóméterekben a dolgozó nép.  
Ontották boraikat
a külvárosok laboratóriumai,
hajléktalanokat, elfüstölt hazajárókat,
látleleteket okádtak.  

Szólni kellett volna,
másféle kikapcsolódásról is.
Reklámozta egy utcára került tévé.
Árnyék alakok bogarásztak benne.

Lehullott rég a lehet, hogy hó,
vagy mi a szösz a nyárfa koronáról.
A világ legszebb lányainak
lenge hajszálai és
a globalista mennyország ellen,
a fenti várfokon
felheverkező csövesek bogarai
lebegtek a Moszkván téren.

Feketéket forralgatott a naptár,
néhány pirossal rászedett nappal.
20- am van!
-Nyögte imbolyogva,  
a dinnyehéjkompokon kotonokat
potyautaztató Dunán,
kishajónak hajtogatott újságok lapjairól
a papírra vetett gusztus.
Halacskák ficánkoltak körülötte.
Új kenyérrel etetett be
a zsákmányoló ösztön.

Olajfoltok alatt,
mint megannyi elfolyt munkaerő,
lépcső nélkül bukott,
országokat, érték határokat
sodort a stex.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-03 16:38:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-17 10:41:02