Szerelmesek, éjszakák

éjszaka a város egyik végében bolyongom,
míg te ugyanezt teszed a város másik végében
olyan ez, mintha tudatosan felosztottuk volna
egymás közt a várost,
pedig hát nem így történt:
mivel nem találkozhattunk,
nem beszélhettük meg a játékszabályokat
helyette magányosan tapogatózunk csak
mindketten a frissen nyakunkba hullt sötét éj
szurok-köpönyege alatt,
sorra járjuk be a néptelen városi utcákat,
eldőlt és álló kukák mellett haladunk el,
s figyeljük az épületek ablakai mögül derengő hívogató pislákokat
olyan ez pont,
mint egy döntetlen a sakkban,
amikor már csak a két király ácsorog a kiürült táblán
sakkot semmiképp sem adhatnak egymásnak,
de a találkozás is ki van zárva,
hisz egyedül sakkot adni képesek

egyszerűen ilyen a természetük





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-19 12:11:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-19 12:11:30