Darvas Zsuzsanna : Őszi alkony


 
2841 szerző 39165 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Faludy György
  Óda a magyar nyelvhez
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Tavasz
Köves István: VIRÁGÉNEK
Mórotz Krisztina: Méhsejt
Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
FRISS FÓRUMOK

Kosztolányi Mária 42 perce
Szilasi Katalin 45 perce
Tóth Gabriella 49 perce
Ocsovai Ferenc 3 órája
Tímea Lantos 3 órája
Bara Anna 4 órája
Horváth Tivadar 4 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Tamási József 5 órája
DOKK_FAQ 6 órája
Ilies Renáta 8 órája
Francesco de Orellana 13 órája
Vadas Tibor 14 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Pálóczi Antal 1 napja
Nagyító 1 napja
Valyon László 2 napja
Mórotz Krisztina 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Gyurcsi 2 órája
az univerzum szélén 3 órája
Paricska. Életmű 6 órája
nélküled 8 órája
különc 9 órája
Baltazar 14 órája
Bátai Tibor 1 napja
Sin 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Janus naplója 2 napja
Zúzmara 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
csega 3 napja
Hetedíziglen 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Darvas Zsuzsanna
Őszi alkony

Őszi ködben mentem, elmerengve...
gondolatim szálltak kerengve,
mint zsákmányéhes sas
prédája felett.
Lecsapva belém vájták körmüket,
s itt, e kopár, hangsüket
tájon rohant meg a sejtelem:
már csak ez maradt nekem.
Mit adott a természet,
volt bár dús tenyészet,
elnyelte enyészet,
elnyelte egészen...
A bokor ágiról a levelek
a fagy szürke mocskával tele
lógnak, s ifjonti haragos-zöldüket
felváltották szennysötét ekrüvel.
A bágyadt nap a ködöt megette,
száját megtörölgette,
önmagát elrejtette
láthatár mögött.
Feltámadó fagyos szél rám ront
hóhérszerszámaival, megbont
ruhát, húsba-csontba mar,
cibálja-tépi ősz hajam.
A földön rőt avar resszen
nyomomban megdermedten.
A nyúlós nyirkot rajta
tél szele jegesre nyalta.
Kietlen, fénytelen pusztaság.
Sötét kilátástalanság.
Jégtű ezredeivel bököd zord
Zimankó herceg fáradatlan.
Rongyos kalyibám mélyén
vár rám kandalló, kémény.
Behúzom a rőzsét, tördelem,
tüzet rakok, élesztgetem.
Lenge-lánginál
talán megmelegszem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-02 18:13:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-02 18:13:31


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-15 22:22   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-15 22:19   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-15 22:14   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-15 20:56   Napló: Gyurcsi
2025-07-15 20:37   Napló: Gyurcsi
2025-07-15 20:32   Napló: Gyurcsi
2025-07-15 20:24   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-15 19:52   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2025-07-15 19:49   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-15 19:41   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella