(már nem merem)

üres térben kontúros négyzetek
pillantások szeszben felpuhult éle
nem lehetetlen már érzed-e
a kör négyszögesítése


ráhajol az idő a térre
megöl minket engem téged
itt ülsz benn velem szemben
az asztalon söralátétek


bennem alszol vagyok párnád
és ölelő álmod akaratlan
ellöksz megtalállak mindig
sosemvolt pillanatban


élek mint vezeklő álom
a bűnben mint hirtelen
hang a lassú csendek mélyén
túl vágyon és talányon


keserű mámor az emlék
tagadásom félelmem rád ront
meztelen állsz hisz voltam én
önző őrző védtelen menedék


és lettem köd homályos
káosz hazug és reménytelen
lidérc és lettem tályog
végső nincs és énvelem


lett gyilkos és elveszett
a remény lett aszályos
repedezett föld a szerelem
lettem... (már nem merem)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-10 01:54:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-10 01:57:21