-

amíg eldől, hogy szó, bekezdés, gondolat, netán emlékezés kövesse. Mert jobb ha eldől, még mielőtt például a gondolatjel venné birtokába, s magáévá téve, önmagát kiteljesítve, így idézné fel és jelenítené meg. De már nem azt, ami ilyetén intervenció előtt volt, mert idézése kiméletlenül kivetette magából azt, ami lehetett volna, megfosztva saját etimológiától. Terrmészetesen hagyatkozni, hivatkozni, utalni lehet rá, jelből ezáltal válik képpé. De már nem elvonttá: ennek bizonyosága megnyert képszerű volta, szemben a valósággal, amely miatta és megjelenésével már nem lehet tárgyhű, immár önmagához sem, melyre feltette létét. Hivatkozni lehet rá, de ezáltal már nem lehet az, amíg feltételezetten még cím se volt, mielőtt még így, amint megjeleníti amit a végtelenből elorzott, s két pont között belőle képszerűen jelöl és betölt. Amikor ránéztél, nem kellett kiejtened, mint egy betűt, kimondanod mint egy szót, vagy végigvezetned gondolatilag, identitását keresve, s a magadét elvesztve. Az történt, hogy ebben a konjuktúrában találkozva vele, felkeltette érdeklődésed. Csak azt ne mondd, hogy egy vonal! Mert megmutatta önmagát, és lehet, önfeltárásának megértése helyett a születésre és a végre, vagy a folytonosságra gondolsz… Ha ez után mégis igen, már nem te vagy, csak a jelképes világ tükröződése, ahogyan el tudtad vetni magad és magadtól igazi elemed, mielőtt még megismernéd és visszanyerhetnéd elvesztett identitásod. Mert nemcsak ilyen és ennyi, lehet ennél rosszabb is, mint igazság. A jelképes világod tárgyilagosságának szimbóluma. Maga a tárgyilagosság más, és már nem elég az, amit csak megérintesz, kimondhatsz. Elvont személyed elől a jelkép, azért hogy helyedbe kerülhessen az elvont, az aktív. Nem az elvont világ, az avitt. Avitt maga az elvonatkoztatás, amíg megérted az elvont gondolkodás lényegét: széttöri a szimbólumokat, azért hogy azt építse helyébe, ami már nem emlékezés, nem utalás, hanem az önmagát fejtő gondolat. Úgy találod, ez nehéz, túl elvont. De nem az, mert a valóságban már te, személyed lett túl elvont, lehúz valóságod. Elvont, mert magához ragadott a regéjét fölemésztő tárgyilagos világ. Pont ez a tárgyilagosság, regéjének felélése. A lényegét azért nem érted, mert a gyakorlatias világban már nem lehet regélni, hisz megvalósult tárgyilagossága minden mást kivégzett. Persze nehéz rájönni, hogy az ilyen világ is csak képzet és elkülönít. Képzett és kiképzett ugyan, de nem tudta megértetni veled, miért vagy elkülönített magadtól és tőle is. Elkülönülésedet csak akkkor értheted meg, ha az emlékezet nem kötötte le teljesen a képzeleted, s betöltött mitológiád nem elvont. Persze a tárgyilagos világ mítosz, fetisizálta saját tárgyát, ezzel kiveteve magából a -







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-13 06:17:16
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-13 06:17:54