képzelet...

Cipőm sarka koppan,
víz hangzik.
falról visszaverődő
hangok dobhártyámat
repeszti.
lépteim egyre
gyorsabbak, mert
lihegése már nyakamban.
vége utamnak e világon,
tán nincs.    
sokan végezték itt
vérnyomokat,
eső se mossa.
izzadság cseppek
homlokomat fakassza.
sikátor sikoltása
vegyül sikításomba,
már magamat látom
a holtakban.
boncolom magamat
sírva a sírba,
mire rájövök, képzelet
szüleménye mind.
majd nagy sóhajjal
...
torkomból kiálló kés
utat ad utolsó
hangomnak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-23 19:38:21
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-23 19:44:17