metróember
- én a metróember vagyok -
amíg fent liheg a város
lent az aluljárók
szeles mámoros
zajába merevedve
megállok egy percre
várok
elől- és aluljárok
itt lent nincs tavasz se ősz
csak az állandóság
néha a mozgólépcsőn
leszökik a valóság
itt lent nyár a tél
elnyel a tér
az oszlopok között
eltörpülök
itt lent a vezető az isten
az állomás a templom
semmi nincsen
a moza-ikon
itt lent minden utas múzsa
és ha megcsókolna
az egyik engem
fel kellene mennem
itt lent nincs határ se határőr
csak az ellen
ki néha ránkt-őr
diszkréten
vagy anélkül
aki menekül
az majd elvérzik titkon
a sárga csíkon
a szerelvény ablakán
az üvegen pillanatok
filmmé animált
gondolatok
és a szélesvásznú
bambárgyú
arcok csak percek
emlékezni felejtek
boldog akinek van jegye
én jegytelen maradtam
bérletem
az életfogytiglan
ez a legszabadabb börtön
fent a lépcsőkön
a végtelen
- jó idelenn -
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
