HOVA NÉZEL ?

Mondd, hova nézel gyönyörű szemeiddel
bánatos arcoddal, bús tekinteteddel
elmerengve nézel tova, átszellemült pillantással
mint aki nagy küzdelmet vív önmagával s a  magánnyal ?

Mire gondolsz, hova  nézel, árulkodó szép szemeddel
hosszú méla, tova tűnő, bánatos tekinteteddel
szomorú szép mosolyoddal, mélyről jövő fájdalmaddal
életúntnak tűnő kedvvel és megannyi sok talánnyal ?

Hova nézel, mit rejt titkod, kísért a múlt Tégedet ?
Hova nézel, mit rejt titkod, mi bántja a  lényedet ?
Elnézem a szép pillantásod amint lassan távolodik
áthatol a világűrön, ki tudja miről álmodozik.

Messze  elszáll sok talánnyal, visszanézve búcsút int
majd utána ismét itt van a jelenben most megint.
Hova nézel, mire  gondolsz, jelenben élj szép az élet
tiszta szívvel, vidámsággal állj a síkra, hisz ez éltet.

Egyik percben búskomor vagy, másikban meg felderülsz
mint aki csak önfeledten boldog, vidám, így  örülsz.
Hova nézel, mit rejt titkod, megfejteni nem lehet
még akkor sem hogyha csapong a  szárnyaló képzelet.

Bánatosan szép arcocskád titkok mögé rejtezik
valami a szíved bántja, pillnatásod leplezik
legalább is megpróbálod leplezni a  fájdalmadat
valamiért megpróbálod megbüntetni önmagadat.

Nem szabad ezt így csinálni, térjen vissza  önbizalmad !
Szép az élet, szép vagy Te is, hiszen nagy  a  Te hatalmad.

Az élet szép, de nem minden.
A minden, ami az életet is szebbé teszi
a Szerelem.

Csopak, 1982. 10. 21.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.